Előre bocsátom, hogy hangzása ellenére az "élet Magyarországon" nem jelent politikai hitvallást (MIÉP), kizárólag azt takarja, amit a szavak önmagukban hordoznak.
Nagyon bosszantó, hogy a gazdasági szakemberek folyamatosan csak a világpiaccal takaróznak, amikor a magyar életszínvonalról beszélnek. Jómagam tipikus példája vagyok korunk POTYAUTASÁNAK, aki kényszerből olyan módon dolgozik, hogy a fizetését zsebből kapja. Egyébként irritálóan arrogáns és szerencsétlen a POTYAUTAS megnevezés, akár sorstársaim nevében is kikérem magunknak!
Talán én választottam ezt? Nem. Mégis én fogom majd megszívni, mert nincs nyugdíjjárulék, nincs eü. hozzájárulás, nincs adófizetés, tehát semmi sem, ami némi legalitást és szociális hálót jelentene számomra. Hitelre csak egy jóbarát segítségével tudok vásárolni, és jövőre már kiszámlázzák rám az utolsó raktapaszt is, ha orvoshoz mernék fordulni.
Persze, a zsebbe csak annyit fizetnek a kvázi munkáltatók, amiből éppen eléldegélek, így, feketén. Tehát nem lehet belőle maszekban befizetni a fenti járulékokat, mert akkor már bőven létminimum alá kerül az ember. Arról pedig sejtelmem sincs, hogy POTYAUTASKÉNT, mint tárca nélküli nyugdíjas miként fogok majd tengődni, ha esetleg nem pusztulok ki odáig.
Nos, körülbelül ebben a témakörben kívánok blogolni. Remélem, hogy nem érdektelen mások számára sem!
Üdv:
Fidel
